"recepció van "

nagyon , nagyon régóta szeretném kiírni magamból azt a témát - most sem fog sikerülni .
Legelőszőr a kapcsolataim a világban munkacímet viselte volna.
Most így a vasárnap déli kótyagos állapotomban megelégszem annyival , hogy nagyjából értelmes mondatokat sem vagyok képes megfogalmazni.
Ugye egyszer adva van az életem.
Semmi extra , pont olyan furcsán szar mint mindenki másé.
Párhuzamosan van szerencsém végig kísérni jónéhány ember életét is, nemtől függetlenül.
" én úgy gondolom" , a barátaimnak is nevezhetem őket.
Hisz : " ismernek , mégis szeretnek".
Szeretnék most itt arra hivatkozni , hogy soha senki sem értett meg.
Tényleg próbálkoztak már vele sokan-nyilvánvalóan viszonyszám-és tán én vagyok alkalmatlan normális kapcsolat fent tartására.
-mi a normális?
Állok és tehetetlenül nézem - hogy miközben jelenleg minden szempontból pont az ellenkezőjének kellene történnie- ahogy mindenki, velem egyetemben , rohan a veszte felé.
Ahelyett . hogy az a kevés amit a magunkénak mondhatunk-és nincs rá hitel- igyekeznénk megtartani , mert még mindig jobb alternatíva mint a papírfecnik felhalmozása, a legegyszerűbb megoldást választjuk.
( az valakinek megvan , hogy amikor is egy bolygón az összes haszontalan elemet felrakják egy űrhajóra, hogy menjetek , mindjárt jövünk mi is, és találnak egy az életre alkalmas planétát, és leszállnak rajta , a legelső amit létrehoznak , az az , hogy a faleveleket kinevezik pénzé?!)
A lényeg.
Régóta gyanítom , csak tán már elkéstem vele, hogy minden helyzetben a megoldás a család-és ez lehet feleség férj , gyerek bármely kombinációban-lehet, és a legfontosabb az egészség után , a szeretet.
Nincs más amibe kapaszkodni lehetne, és nincs más amiért kapaszkodni érdemes.
Tudunk még szeretni , vagy végérvényesen elromlott -elrontottunk mindent?

ZP

A képeket elnézve a tegnapi Stereo Mc's DJ setten jól éreztük magunkat.
Itt példul Ákos rajong éppen .
Azt hiszem megbeszélés tárgyát képezte , hogy idén is mindenképpen tiszteletünket kell tenni a Balaton Soundon.

Jut eszembe , mond itt valakinek valamit az : Szeparé kártya ?

Az idők végezetéig

Régi adósságomat törlesztettem a minap.

Még mindannyian emlékszünk legelső kötelező könyvélményeink egyikére Jókai :Arany emberére.
Nem kezdeném el az elemzését, de ha más nem akkor a mesteri történetvezetés, és a több oldalas részletes leírások tán még mindenki emlékezetében élnek.

Nos van egy író aki mindezt hasonló mesteri szinten űzi, méghozzá nem csak a saját idősíkjában, hanem képes nagy távolságokat felölelő időutazásra is vinni minket.

Tette ezt anno a méltán népszerű A Katedrálissal.
Azok kedvéért akik nem olvasták volna-már ha létezik ilyen , ez az a könyv ahol 800 oldalon semmi rendkívüli ( világégés-megmentés , cunami , ufók támadása) sem történik , csak egy Katedrális megépítésének , és építőinek történetét ismerhetjük meg.
Mégis , mindazok akiknek az első 50-100 oldal után sikerült "elkapni" a hangulatot , felejthetetlen élményt szerzett.

Nos a folytatása is nemkülönben briliáns alkotás.
Szerencsére teljes értékű regény, csupáncsak a helyszín maradt , és a vérvonalakra kapunk némi utalást.
No , és maradt a vérpontos jellemábrázolások, a történetvezetés mindvégig kézben tartott kezelése.
Bár a tökéletes , boldog befejezés kicsit sántít, de azért megnyugtató érzés találkozni mindazon érzések , és embertípusokkal egy régi kor díszletei közt, amikkel/kikkel nap mint nap mindannyian találkozunk.
Abban az esetben hanem , akkor mindenki döntse el , hogy ez most jó vagy rossz neki.

Nem egy könnyű 300 oldalas nagybetűs ponyva, 1000 oldal apró betűvel , tehát könnyű nyári nyaralós könyvnek majdnem alkalmatlan.
Hiányozni fog a világa.

Apropó hova is tettem az előző részt?

ui: szerintem , ha pestisese városba keverednénk , mindenképpen a macskákat távolítsuk el onnan legelébb