Duna delta

Vasárnap volt tegnap , és a vasárnapot az Úr is a pihenésre teremtette.
Ennek megfelelően - miután az alább látható, ahogy végignéztem a napfelkeltét- ,elgondolkoztam , mit is kellene kezdeni ezzel a nappal. Miután kivételesen a szombat éjszaka maradéka nem kísért(10 óra alvás után még a Nap előtt ébredtem) , plusz idegen tengerparton tartózkodom , a verővényes Márciusi napsütésben, adott a feladat mit is kellene megnézni.
Hohó egy egész nap áll a rendelkezésre, tehát irány kedvenc folyónk torkolatvidéke.Nem hiszem , hogy egyhamar alkalmam lesz megtekinteni. Bázisvárostól alig 100 km , tehát kis csapat összekap , kocsiba bee -ablakot lee.
Biztos ami biztos alapon , az öcskös barátnőjével a legelső benzinkúton kifosztottuk a long-drink készletet, ellátmány gyanánt.
Mint később kiderült, ezt a következő adandó alkalommal is meg kelet volna tennünk, mert ezek után már semmi hasonló beszerzésére sem volt lehetőség. Egyrészt , mert direkt kerültük a főútvonalat, másrészt, mert arrafelé a kutak kínálata, eme szempont alapján, erős kihívásokkal küszködtek. a kisebbik rossz elve alapján tehát beértük azzal amit találtunk.
Első megálló gyanánt , Tulcea városát néztük ki, mint a térség kétségtelenül legnagyobb települését.
Egy nagyon kellemes kis folyóparti város találtunk , tipikus folyami élettel, amin azért látványban is érződik, a tenger közelsége.
Dél lévén étterem kiválasztása,majdan ott a helyi specialitások , és a ház palackozott fehérborának-és iker testvéreinek -elfogyasztása után , erős maligán fok emelkedéssel indulás tovább.
A végcél Sulina települése lett volna .Gyakorlatilag az egész deltavidéken , ez az egyetlen település amit a térképünk jelölt, és ami elvileg autóval megközelíthető.
Csupán csak 2 dolog állta végül utunkat. Az első, hogy az még majd 60 km lett volna. és ehhez is komppal kelet volna átkelni.
Így sajnos továbbra is megvalósítandó cél maradt az életemben, Duna és a tenger találkozásának megpillantása.
Így maradt az a variáció, hogy amennyire a "kitűnő úthálózat" engedi , a partvonal mellett maradunk , és így térünk vissza a bázispontra.
Még így is megérte .
A táj , a torkolat mibenléte miatt , természetesen domborzattól leginkább mentes. Viszont olyan folyó és tóhálózat rendszert volt szerencsénk , csendes szemlélőként megtekintenünk , amit eleddig soha.
Hihetetlen településeket láttunk. Arrafelé, távol a forgalmas útvonalaktól, valahogy megállt az idő. Ha lehúzzuk a képből az autókat , és a legrozzantabb ház oldalára is odabiggyesztett parabola antennát, gyakorlatilag, behatárolhatatlan volt az ott jártunk évszáma.
Miután sikerült elkapnunk a naplementét, igen kókadtan visszaténferegtünk a főútra.
Majd 500 km-res túránk élményeitől-no meg a mindezen közben elfogyasztott italok jótékony hatásától- szédelegve, altató nélkül horpasztottunk bele az éjszakába.