Esik.
Nem baj.
Amúgy sem tudok , még kimozdulni.
Olybá tűnik , hogy a szervezetem valahogy megneszelte, hogy most picit szabad betegnek lenni.
Múlik.
Ne adj , szövődik.
Gyógyszer , tea , net.
Nincs kinek panaszkodni , nincs kinek nyüsszögni , hogy ápoltassam magam, na ennek a oroszlán tulajdonságomnak sem veszem most hasznát.
Kifekszem , és majd boldogan bódulgatok a barátok szülinapján.
Viszont , színkavalkád -sőt orgia. Sejtelmes fények , ködös erdő, lehullott levelek a cipő talpa alatt , gesztenye a parkban.
Gesztenye sülve, forralt borral , sálban sapkában kabátban , jó társaságban.
Esik.
Nem baj.
Az ősz tán még kicsit várat magára.
A nap még melegít , a természet még nem készül tecchalottnak , a nyári zsibongás még vízhangzik .
Szüret , újbor.
Borfeszt , Márton nap , mind mind az életet élteti
Esik.
Persze , elmúlik.
Kicsit nehéz manhattani neurotikus zsidónak lenni.
Főleg vadkeleten egy kisvárosban megkeresztelve.
:-)
2 comments:
ne szövődjél, meg: ezüstkolloid. csodaszer. Meggyógyulsz, aztán majd jól megünnepeljük azt is. :) Á barátunk már tervezgeti a pizzázós repcsinézést. :) Az ősz, pedig jó. hidd el nekem, hogy jó lesz. :)
Ne feledd, hogy van még egy kör a sárgával, mielőtt szárazra tesszük! Na aztán lesz ősz, addig nem engedjük :)
Post a Comment