Mosoly

Mikor is már az ember fiának nagyon tele van a ... mindene.
Hideg van , s már annak is örülnie kellene , hogy épp nem szakad az égből , az általa amúgy kedvelt víz , s mindezt nem csapja az arcába épp egy széllökés.
Amikor a monotonitás már kiölt belőled minden életkedvet , és legszívesebben magaddal sem állnál szóba-nem mintha jóban lennétek-na akkor.
Semmiben sem különbözik a többi offshore kabátos "lego sisakos" ( Sotto: egyszer gyere el a lego sisakodban mulatni ) emberektől , de midőn közelebb ér , a szürke beton monolitok tömege közt kivillan egy szőke hajtincs.
A kölcsönös üdvözlés után , egyszer csak azt veszed észre , hogy a fenti depresszív állapot az utolsó széllökéssel tova szál.
Miután ez feltűnik , gondolkozol minek is tudható ez be .
Nem a ruhájának.
A nemének.?
A haja színének ?
Nem.
Egyszerűen csak mert mosolygott.
S ni-ni , mintha a nap is kisütne.

Amúgy teszi azt , órák óta.