" Az idő .... "

Szóval - ha időm engedi -követem , a Téli olimpiát.
Nem nézem , követem.
Viszonylag köztudott ( hihi , köztudott , aha ) rólam , hogy nem kifejezetten rajongok a téli sportokért .
Ez értendő a valós idejű felhasználásukra , nem a melegben, kanapéról bámulásukra. Elképzelhetőnek tartanék még egy helyszíni bámulást is , ne adj 'sten szurkolást is , de v'alszeg az már erősen Hütte függő elfoglaltság lenne.
Most , ha leszámoljuk azt az aprócska tényt , havon , hidegben rendezik e téli sportokat úgy általában , akkor megvan mi az ami kialakította bennem ezt a nézetet.
Elöljáróban , és egyben bevezetésként közölném , hogy világ életemben egyéni sportokat űztem , mikor is még hajlandó voltam megmérettetni magam . A csapat sportok nem az én világom . Valahogy sosem motivált tény , hogy egy csapat tagjaként, a rám osztott poszton vívjam ki a kívánt elismerést , vagy legyek különb a többi hasonló sorstársaimtól.
Amit elérek azt gyakorlatilag csak függjön az én aktuális teljesítményemtől , és ne legyen része benne több tényezős ismeretlen,

/ Eme tulajdonságom agyi gyökere , na az ami mindenképpen befolyásolta egész idáigi életemet , és fogja is azt míg tart , és ha igazán őszinte szeretnék lenni nevezhetném ezt a bizalom hiányának is-de nem leszek./

Nos a fenti kritériumoknak még megfelelne jóhéhány "hideg " elfoglaltság is.
Meg mondjuk , az általam oly kedvelt vitorlázást-mondjuk nem versenysport szinten-sem egyedül művelem , de mentségemre szolgáljon , hogy azt a "vírust" egy egyszemélyes hajóban kaptam még el tizenegypár évesen , fiatal voltam , és befolyásolható.
Viszont , amivel sehogyan sem sikerül megbarátkoznom , az pedig az idő faktor.
Ki áll ,lesiklik , lecsúszik , végigfut, és az egyetlen amit tud az az , hogy ha le/beér , felnéz az órára , és látja , hogy volt e gyorsabb nála.
Nem azt mondom , hogy nem értem , hogy bajos volna 40 embert ugyanolyan párhozamos pályákon elindítani.
Elhiszem , és mellesleg tudom is , hogy az úszó a szélső pályákat már nem is látja.

/ Csapatsportos élmény , végső lökés , mikor is "orr négyesben " eveztem , és én voltam az egyeske, tehát egy mások által diktált iramot kellett tartanom , hú/

Még motiváló is lehet, és nyilvánvalóan az is , amikor is csak az számít , hogy te mit nyújtasz , és közvetlen visszacsatolásként még az ellenfél hibája sem jelentkezik.
Mégis elborzaszt az a tény , amikor is azt látom , hogy század , de még inkább ezred másodpercek amik megkülönböztetik a menybe menetelt a nem sikertől.

Minden sport időre megy .
Nyilvánvalóan kell egy fix nívó , ami alatt el kell dőlnie a dolognak.
Az adott idő nem elég a döntésre akkor jobb esetben egy viszonylag elfogadható rendszeren belül próbálják eldönteni -jobb esetben , avagy külső szemlélők döntenek a végeredményről.
Most azt a halmazt tényleg nem keverném bele ahol is alapból ez a felállás , mert az már tényleg egy más világ.

miközben idáig eljutottam a gondolataim rendszertelenségei közt , rá kellett jönnöm , hogy egy valamit hagytam figyelmen kívül.
Ez pedig az ember fizikai teljesítményének határai.
Jelenleg úgy tűnik azt már rég elértük , a világcsúcsokon is csak a már említett másodperc tört részeivel javítják.
Az is lassacskán? is csak a technikai fejlődésnek köszönhetjük , ami máe cak pénz kérdése , és így valahogy elveszi az egész ízét.
Majdnem úgy mint a dopping,
Az maradna csak a kérdés , hogy ki az aki megengedheti magának a legdrágább felszerelést , legyen az eszköz ruha , és sajnos nem kimutatható teljesítmény növelő?

Merem remélni , hogy nem.

Ennek bizonyítéka pedig azon emberek lennének , akik merik vállalni , hogy amit szeretnek csinálni abban nem ők a legjobbak.
Tudják , de mégis kiállnak a világ szeme elé , és híven az olimpia -ha már ugye ezzel indítottam-
eredeti elveihez a részvételt tekintik fontosnak.( ajánlott irodalom : Edy a sas )

Miután eljutottam az egoista , mindig győzni akaró énemtől - aki is inkább vállalta. hogy egy az egyben lejátszott keretek közé szorított verekedés legyen az ,évekig ,ami kielégíti egóját- a , megértő ," a részvétel a fontos" , oldalamig , közben rátekintek a női lesiklás végeredményére.

Nem az az érdekes , hogy az első és a második közt pár század a különbség , hanem hogy indult magyar lány is , a mi vérünk.
Nem lett utolsó , hanem az előtti.
Kesergünk?
Nem.

Mert legalább egy embert legyőzött.