II.29.

Furcsa , hogy e dátumot míly ritkán van lehetőségünk leírni.
Nálunk ugye úgy 1857-től. Ő illetve, 1587-től.
Bár nem a mai a szökőnap , hanem 24.-e, mégis ez a 29.-ei dátum az a mi különleges.
Négyévente névnap, születésnap.Van az a kor , ameddig az embert ez érzékenyen érinti , főleg ha hajlamos a jeles napokat baráti társaságban ünnepelni.
Szökőévben.
Minden néggyel osztható év , kivéve a százzal is osztható, de még ez alól is kivétel a négyszázzal oszthatóak.S ha mindezen számításokkal végeztünk, már neki is indulhatunk ünnepelni.
Mindez ha nem volna elég , ne feledkezzünk el a szökőmásodpercről sem. Az az áldott, jó rezgő cézium atom.
Hihetelen kényszer él az emberekbe, hogy mindig és mindenhol szinkronba legyenek , valamivel , amit ők maguk találtak ki.
Sőt!
Egyeztessük óráinkat , még vallás és felekezet szerint.
Kár , hogy elvileg a világ népességének az egytizedét-Kína , India ez nem annyira keljen hogy érdekelje.
Megvan a saját , jól bevált időszámításunk , pár ezer éve már.
De legalábba a kis kósza, szökellő sekundumnak , megvan az az előnye, hogy olyankor nem gyorsítjuk az általunk generált időt.
Megállunk egy másodpercre.
Lelassítunk.
Ajándékba kapjuk .
Élvezzük!

Ennek jegyében el is indulok , és megünnepeljük Ákos nevenapját, mert ebben a formában csak négy évente egyszer tehetjük meg.
Élvezzük.

Egy eljövendő nyár margójára

Szeretem a meglepetéseket.
Természetesen csak a kellemeseket , viszont ha , mindkettő éri egy nap az ember gyermekét , valahogy kiegyenlítik egymást.
Nem szokásom bulvár lapokat olvasni, kivétel, ha valami teljesen agykikapcsolandó 3 percem van. Mondjuk egy kávé közben. Ma a szemem elé került , egy "megsemvagyokhajlandójegyeznianevét"
sajtó termék . Ezen papír pocsékoló , begyújtós ,címlapján, 3/4 -es képen , egy egykoron megbecsülésnek örvendő tévés személyiség. Régóta tudható , hogy súlyos beteg, most a kép alapján , az utolsó stádiumban lehet. Maximális empátiám mellett is, kikérem magamnak. Egy nagypéldányszámú napi sajtó, példányszám emelés céljából , ne juttassa eszembe, nagyszüleimet . Számomra a családot testesítették meg , és kénytelen voltam végignézni , hirtelen leépülésüket,majd még hirtelenebb halálukat, mindezt magatehetetlenül , azzal az örjítő érzéssel , hogy kivételesen nem tehetek semmit.


Szerencsére, felhívott ma régi barátom(és egykori vizitúrás társam) is Hági Peti.
Ő most Írországban próbál szembenézni a napi megélhetés, és a jobb életre való törekvés mindenkori kihívásaival.
Kivételesen csak jó hírekkel szolgált, bár érezhető volt a hangján a honvágy , amit az oda-is-
visszatért rossz idő nyílván befolyásol.(mintahogy ellentétben áll a hétvégi napsütés az épp bekúszó hideg frontal-tudom még csak februárt írunk)
Ellenben , vízre tették a hajót. MÉG sohasem sikerült az óceán közelében vitorláznom, de még csak a retinámra se vetült annak eleven , élő képe.
Régóta kapacitál , menjek/jünk ki, szállás , hajó , ruházat biztosítva, semmi más nem kell csak a "klasszikus aranyifjú felszerelés": repjegy , hitelkártya.
Tavaly sem sikerült -partner hiányában -külföldi (mindegy csak sok víz legyen) nyaralást/tavaszozást/őszözést abszolválnom, idén mindenképp meg kell oldani.
Mindezek után , emilen jött a hír , április elsejétől nyit a balatoni szezon is.
Szép lesz ez a nyár, a lehető legkevesebbet szeretném NEM aktív pihenésel tölteni.
Így legyen.
Úgy lesz.

Napsütötte hétvége 2

Eljött hát a Vasárnap.
A húsok a pácban érlelődtek , a házi bor a palackokban várta , hogy a nap főszereplőjévé lépjenek elő.
Ámonba életet lehelni nem is volt olyan egyszerű feladat, de egy rövid cirka 15 perces telefonos ébresztéssel abszolválható volt. Na ja, én legalább a Kiscsillag koncertet kihagytam az előző estén. Így egész emberközeli állapotban voltam , ami Petiről már kevésbé volt elmondható.Bezsuppoltunk mindent az autójába, találkozás Ákosékkal, is irány a Dunapart.
Tavaly tán egyszer sem sikerült lejutnunk, így mindenképpen idén ,már az első hétvégét se szerettük volna kihagyni.
Szerencsére mindenkinek hasonló véleménye volt, így sikerült majd az egész társaságot befűzni a kis kiruccanásra.
Barátnők , gyerekek , kutyák, mindenki jelen volt.Jó látni együtt a "bandát".A gyerekek évről évre nagyobbodnak, és ennek pozitív hozadéka, hogy senkinek se kell már idő elött távoznia.
Csendben élveztük a februári napsütést , a finom borokat , kitünő étkeket, és egymás társaságát.
Lélekben már a nyarat szerveztük, fesztiváloztunk, és legfőképpen a vizitúra időpontját egyeztettük.
Miután a napkorong elhagyta a látóhatárt, alapos takarítás , majd követtük példáját.

További képek itt:
http://picasaweb.google.hu/stve.stve/DPart20080224

Napsütötte hétvége 1

Tavasz
Még ha ugyan a naptár szerint nem , de az időjárás tekintetében igen.
Igazán kellemes ajándék volt ez a hétvége.A jelszó: ki a szabadba.
Mindent meg is tettünk annak érdekében , hogy a lehető legtöbb időt töltsük D vitamin beszerzésével.
A szombati nap délutánját, egy a Dédai-tóra néző telken töltöttük. G. Gábor Esztergomi lakos, itt pörköltnek indult gulyásleves elkészítésévek mulatta az időt. Mire meg érkeztünk -Ákos és jómagam-ez már csak távirányítással működött, s ehhez semmi köze se lehetett a házigazda erősen félszázasra fokolt pálinkájának.Amit természetesen nekünk is illett fogyasztanunk, ami a mellé fel szolgált ház borral már -már veszélyes elegyet alkotott.Erről bővebben az ezután meg látogatott kocsmák kiszolgáló személyzete, és egy koncert közönsége talán teljesebb felvilágosítással tudna szolgálni.Biztos , hogy nem ennyire egyértelműen pozitív felhangal.

Lassan eltelt két év, és én semmit sem fiatalodtam

Valószínűleg már nem is , hacsak.....
Lassan 2 éve , hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve, létrehoztam a fenti címen e blogot, mibe is, annak rendje és módja szerint , soha- semmit sem írtam.Talán csak a nevet akartam gyorsan megszerezni, ez sikerült. Nem mintha életem szürke kis folyamában , egyetlen olyan esemény se történt volna ami , lejegyzésre méltó momentum lenne.
Eleddig nem volt fontos.
Pont úgy , ahogy az sem , hogy fényképekkel ragadjak meg bizonyos pillanatokat(pedig anno volt szerencsém a digitális képrögzítés forradalom hajnalán , majdnem a barikádokon állni).
Szembe kell nézni ama ténnyel, hogy egyre inkább felejtek.
Régebben mindre emlékeztem.Arcok, helyek pillanatok ,beszélgetések.
S múlik az idő , eme emlékeket pedig egyre nagyobb erőfeszítésembe telik felszínen tartani.Már ami maradt.
Nem kesergés, vagy gitt rágás ez , csak az erkerűlhetettlen beismerése/látása.
Nézzük, van e bennem elég kitartás ,egy viszonylag rendszeres kommentezésnek a saját kis életemnek.
Mi az ami érdekel , mi az a mi fontos?
A hétköznapi történések is megérnek pár karaktert, éppúgy mint a kiemelkedő élmények-legyen az bármely előjelű.
Megváltozhat egy ember hozzá állása az életnek nevezett-100%-os halálozási rátával rendelkező, szexuális úton terjedő -betegséghez, ha kiírja magából minden örömét , bánatát?
Kísérlet indul.
Esetlegesen , ha mindez még szórakoztat is( rajtam kívül) valakit , vagy ellenkezőleg , az sem hátrány.