Mit is cipeljen magával az ember ?

Érdekes észrevételt tettem az imént.
Miután mindazon cuccokat összeszedtem, amik is ,az elkövetkezendő 2-3 napban akár jól is jöhetnek , a következővel szembesültem .
Gyakorlatilag , pont annyi ruha és egyéb más van nálam , mint ha legalábbis egy hetes túrára indulnék.
Így már azért megkövetném az öcsémet akit is tegnap kicsit pellengérre állítottam.
Ennek biztosan kiváltó oka, az a tény is , hogy a gépkocsi mindent elbír.
Előre a gondtalan kikapcsolódás rögös útján , mindegy mit is cipel magával az ember.

Ez így szép de természetesen , egy picike kis csúsztatás.
Egyáltalán nem mindegy, hogy mit cipel magával az ember.
A legnagyobb probléma forrás pediglen az lenne, hogy ha a baj nem is a táskában van , hanem a lélek nevezetű , csak emberi dologban.
Zavarodottság , düh , elkeseredés, szeretet , kiábrándultság , nihil, reménytelenség értetlenség, s talán félreismertség/rés, vagy csak szimpla kivetítés, türelmetlenség.
A halmaz nagy , és ember legyen a talpán aki a megfelelő részegységekkel képes valami jót kihozni ebből.
Kérdés mi is lenne a jó?
Jó?
Na ja és kinek?
Nehéz a teher , az utak meg csak szűkülnek , és hiába érzed , hogy az egész világ problémáit kezelni tudod, plusz meg is küzdesz velük, ha mindig pont akkor blokkolsz le ha nem kellen ennyire nagy dolgokkal foglalkozni, hanem csak magaddal.
Abban az esetben , ha "az élet értelme , maga a küzdés", előfordulhat az az eset , hogy a küzdés konfliktussal jár.
Viszont akkor egy olyan stratégia , ami a konfliktus mentes életre épülne, eleve kudarcra van ítélve?
Végül is akár meg is válaszolhatom .
Nem v@zze, nem kudarcra , csak magányra.