Ráérek

Igazából nem is , de ez tényleg maradjon köztünk.

Sikerült olyan szinten lekötnöm az agyi kapacitásomat , és sajnos munkával , hogy nem igazán maradt másra energiám , mint a szokásos hétvégi agysejtpusztítós kikapcsolódásra -hülye gyerek módon, a nem létező magánéletem üszkös romjain.

Na ennek ezennel vége.

Persze nem teljesen , de jól hangzik , ugye.

Fesztiválok offolva ( nem számít ide a Fesztergom , mert az a rendezvény amit át lehet látni a színpad melletti söntés könyöklőjére támaszkodva, na az nem számít ), tengerpart partner-nőnemű, mert büszke vagyok heteró mivoltomra , még ha ez így nem is divatos - hiányában felejtős , tehát marad a heti minimum egy délután valamelyik dunaparti teraszon /szórakozóhelyen Pesten és Budán, illetve a szerdai poker partik.

Mondjuk vannak előnyei is , hogy megint igen sok időt töltök a fővárosban.
Kitörést jelent , az amúgy poros vidéki létből , ami mondjuk amúgy nyugisnak is tűnhet , de bemondásra el kell hinni , hogy unalmas , és bár mi mindent próbálunk elkövetni , hogy ne így legyen , azért lássuk be , kimozdulva azért egyszerűbben megoldható.

Régóta nem szórakoztat az a tény , hogy ha itthon bemegyek , avagy beülök valahová mindenki ismer.
Szeretek nagyvárosban nem ismertként mozogni .
Szórakoztat, az a tény , hogy nem tudják ki vagyok , nem rendelkeznek előismerettel , és nem tudják a komplett életemet , ha máshonnan nem is de a pletykákból.

Ez nem "tiszta lap "érzést kelt , viszont kimondottan jól esik , hogy ha kedvelnek az azért van amivé lettem , és nem aki voltam , és mert/vagy nem épp vagyok az utolsó 30-as szingli a városban.

S , ami a kilátásokat illeti?

Még nem tudom , de az biztos hogy a Balaton partiak , és leginkább kikötő szagúak.

A többit pedig szerintem , már hozza az élet.