Tuesday, February 01, 2011

Az a bizonyos

belső menedék hely , ami segíthet .
Alap esetben ez az ember párja , illetve az érzelmei .
Abban az estben , ha ezek közül valamelyikkel , netalántán egyikkel sem rendelkezünk , én a következő , tavaly nyári nap végig gondolásával próbálom kompenzálni.

Augusztus vége van , utolsó nap Csopakon.
Kora hajnalig mulatozás Füreden a vitorlázás közben megismert mentősökkel .
Rövid , és egyáltalán nem kielégítő alvás után , Tihanyba vitetés a testemnek .
A kikötőből kis vonattal fel az Apátsághoz , reggeli , tiszta látóhatár.
Hajóval Át Füredre , borsétány .
Vonattal vissza Csopak , strand , barátok.
Mulatótársak horgonyon a strand előtt.
Sörözés , meghívás elfogadás.
Komoly felszereléssel , tehát csak egy szemüveg illetve az úszó nadrág , hajóhoz úszás.
Az idő gyönyörű , a szél pont megfelelő egy búcsú körhöz a tavon.
Füreden kikötés , telefonszám és ígéretek cseréje .
Fuvar érkezés , beszállás.
Világbüfé , búcsú pillantások , és utolsó fröccsök elfogyasztása.
Pakolás , és már úton is hazafelé.

Vége volt a nyárnak , méltó módon búcsúztattam.

A dolog érdekessége , hogy mindezek felidézéséhez , csak egy könyvet kellett kinyitnom, mert ő volt a társam mindvégig , és hűségesen megőrizte menetjegyek formájában , az ilyen , okádék februári hideg napokra.

2 comments:

CodeZero said...

ez tetszik ez :)

leany said...

nekem is így, könyvekben 'felejtett' cetliken vannak az emlékeim :-)