-Hazaköltözöm, ki kellene menni autóval a cuccaimért.
-A február nekem pont megfelel.
Így kezdődött életem negyedik , de egyben leghosszabb és legérdekesebb autós túrája .
Jogosítványom a holdban-nem csekély részt már csak lustaságból- vezetnem nem lehet , de feltételek elfogadva.
Mondjuk egy kisteherautó nem kényelmes jobb 1-en végigcsinálni , hát minimum orvosi kivizsgálást von maga után , az üléshuzat lenyomatának a plasztikázás veszélye mellett , de ez legyen a legnagyobb baj.
Inverterről mehet a "tip-topka " , net mindenhol van , pénzt a zsebbe , oszt go.
Kimegy , bepakol , hazajön.
Így is lehetne jellemezni , de szerencsére még sem így fog ez itt állni.
Túl azon , hogy tőlünk balra , nyugatra , az országokat gyakorlatilag csak pálya melletti tova rohanó tájnak láttuk , mindazon helyek ahol is sikerült rövidebb-hosszabb időt tölteni , tanulságoktól sem mentes élményanyaggal gazdagították , a retinámba égetett képek számát.
Kronológiai sorrend , vagy élménycsoportos emlékezés , ez nem most dől el , de erősen érv a pro-kontra listában , hogy ez egységes kép hiányában , és a memóriám végessége okán , fehér füst kígyózik a mondat végén.
" mert neked még , olyan jó a memóriaizéd "
Bokorarcú örök érvényű mondása ez .
Nagykorúság betöltése utáni barátság , az első komoly szerelmem , és kapcsolatom a húga volt , volt vízitúrás társam .
Pedig ennyire különböző már nem is lehetne két ember , mégis rólunk fog szólni a történet , és azon tájak , országok , emberek fura kavalkádjáról , amit majd ötezer kilométeres Nyugat-Európa turnénk alatt megéltünk.
Ezúton köszönném meg az Ír gazdasági helyzetnek , a dobozos tranzitunknak ( aki egy kipufogó hegesztés terhe mellett , de végigbírta ) illetve a majdnem teljesen hibátlan időjárásnak , hogy mindezt lehetővé tették.
No comments:
Post a Comment