"Amúgy most milyen időzónában is vagyunk? "

Ennek sem kell utána nézni .
Amúgy persze nem ártott volna , de hát kit érdekel !
Napfelkelte tekintés , és ígéretbetartás.
Végre nem lepődnek meg -nagyon-hogy a kávé mellé sör is dukál.
Néptelen utcák , túlórázó fiatalok az éjszakából , kezdődik a nap.
Mindenhez korán van , de csak most konstatáljuk , hogy igen jó kis helyre csöppentünk.
A rövid séta megéri , mert itt nagyon , mondom nagyon el leszünk. Transzport eszköz vissza a abba pozícióba , ahonnan is vélhetőleg már nem okoz gondot a hajóra hajtás .
Cherbourg tündéri , de szeles arcával ismerkedünk.Nyit a piac , de senki sem rohan.
Ja , szombat,van.
Reggeliző ojjektum keresése közt , azért szakítunk időt a helybeli nevezetességek , teraszról történő megtekintéséhez.

Nyit a Cafe du Port , reggelit nekünk. Meg sört.
Nem , nem vagyunk Írek -Peti akcentusa - magyarok vagyunk. Á Sárkozy.
Basszus. Javítanánk , tradicionális francia reggelit szeretnénk , meg két sört.
Újabb hibapont. Helybéli segítségével , mert ugye az ez után elhangzott litániából egy árva mukkot sem értettünk, szerencsénkre - , fehér borra módosítjuk , a rendelésünket , és lám , máris a sarokbokszban találjuk magunkat , friss osztrigával szemezve , no meg a kikötő reggeli látképével .
Abban az esetben , ha ez nem egy reggeliző hely lett volna , szerintem még mindig ott ülnénk.
Tekintettel rám , azért más is került a gyomrunkba , mint a " kikötő íze " , és uccu neki , nyit minden.
A boltozás nekünk , a piac alapos megtekintése , és a lehetséges vendéglátó ipari létesítmények - már ami megérdemeli figyelmünket, és személyünket- , megtekintéséből állt. No és legyen pohár sör , pohár bor.
Természetesen a Le Skipper ziccer volt.
Igen vidám hangulatban csöppentünk egyszer csak bele egy karneválba olyan 10.37 magasságában.
Azok a skacok , akik hajnalban még egy elgázolt turista busz/hajó " úgymaradt " utasainak tűntek , most egy egész rendes kis zenekar képében , igen jó zene mellett egy hatalmas libát körbehordozva , csinálták a hangulatot.
Majd megjelent egy skót dudás zenekar , és egyszer csak egy karneváli díjkiosztó közepén találtuk magunkat , ahol is a zene és díjak után távoztunk , mert szerintem fel sem tűnt volna senkinek , hogy mi is az állófogadáson mulatunk , bár csak kettőnkön nem volt pass.
Történelmi belváros , kikötő , és ha betérsz egy szemlátomást helybéliek által látogatott helyre , ahol a csapos keze ép egy igen jó ír wiskyen van , és ti azonnal köszönés közben , a felhúzott szemöldökre válaszolván azonnal kértek kettőt , " ha már úgyis fogod " .
A következő ingyen kör után , miközben a helybéliek valami furcsa kocka -kártya keveréket játszanak , csak úgy menekültök el a igen intenzív , és őszinte marasztalásból ,hogy nem , magyarok vagyunk , nem a rögbi miatt vagyunk itt , nem , nem is játszunk , viszont dzsúdózunk ( arra felé is igen nagy respektje van ), tehát tovább rosszalkodunk.

Kivételesen mérlegelve a hajóraszállás olyan részegen való abszolválását , hogy vezetni se tudjon egyikünk sem , inkább csendes várakozásba vonultunk vissza a terminálba , könyv , alvás .
Másfél óra becsekkolás közben felfigyeltek egy svájci autóra , ahol is három szőke lobonc rázza a fejét üvöltő zenére .
Persze , szombat este van , buli a hajón.
Bárok , éttermek , játékterem , ho hóó.
Villantás , kicsit később ki is szálnak.
Apu - hosszú szőke göndör haj , kislány , és még valaki aki messziről az anorexiás nagykamasz lány és/vagy szerető, közelről , már csak leharcolt .
Viszont olyan mvaták , mint a.... szóval irigyek voltunk.
Egyébként még összefutunk később velük , többször.
Végre letesszük a gépsárkányt , a kijárat előtt a második , és tudtuk , hogy a hazai kamionos srácnak igaza volt , aki utoljára megy fel , az elsőnek jön le .
Igen komoly tervekkel indulunk bele az átkelés éjszakájába , miközben búcsút intettünk a kontinensnek a tatról.

Képzelt jövőbeni beszélgetés :

-Melyik a kedvenc francia helyed ?
- Cherbubourg.
- Merre jártál még ?
- Sehol , de már nem is kell.

Még az alvós film kiválasztása sem érdekelt , a vacsora után , és a buli helyett , hisz a hátamon nincs szemem.

" Ringat a víz "

Az éjszakai rohanás - dacc az autópályán

Ez ő úgy kezdődött , hogy egy szál laptoppal és azzal a kijelentéssel , hogy aszongya : mindenhol van net , nekivágtunk egyenesen Hollandia irányába.
Parányi 200km kitérő , megéri .
Még a hülyéknek is.
Főleg akiknek ép eszükbe jut , hogy az a város , már csak a belföldi tulipánjairól híres .
Így nagyduzzogva nekiláttunk Párizs felé venni az orrunkat.
Három képernyő mentés odáig , ott majd meglássuk.
Ezzel el is voltunk odáig , de valahol a határ után nem sokkal - jé ez már a harmadik ország , és csak egyszer kerültünk stau-ba , de azért egy kúton , gyorsan vettem egy országtérképet.
Mert , hogy az sem volt nálunk , és csak nálam volt működő telefon.
Szálláskeresés közben -, ami egy kút parkolójában kezdődött , ahol a Wifi-re regisztrálás közben meg kellett esküdnünk , hogy nem vagyunk terroristák , és a közeljövőben nem is tervezzük - ,panzió kinézve , rendes térképen bekarikázva , képernyő mentés , go.
Aztán mégis megpróbáltunk a legközelebbi városban keresni egyet , ami annyira nem sikerült , hogy egyenesen Párizsig rohantunk , ott biztos lesz éjfél után is valaki aki autópálya vendéglátásból akar megélni , és nem 11 kor elhúzni haza.
Ja és olyan helyen nem állhattunk meg , aminek nincs belső parkolója.
Mert , hogy ugye a két sporttáskánk mellett ott virított a cucc.


A cucc

Napok óta tartó levelezés eredményeképp már kezdett körvonalazódni , hogy mi is a következménye annak az ígéretemnek , hogy : ha már úgyis arra járunk , van e valami amit elvihetünk erre felé élő barátainknak.
Hely volt , nem volt akadály , de árban vetekedett az autó értékével.
Na jó nem , de nem volt messze.
Viszont egy komplett fullos nyaralást rendezhettünk volna belőle , biciglivel , pálinkával.

Majd a másik végén megállunk , inkább érjünk át rajta , az a biztos .
Tehát csak táblák után , csupán egyszer néztük el egy kijáratot a 162.db aluljáróban , és azonnal Griswold családot játszottunk az Európai vakációból .
Ezt is láttuk , az Eiffel-torony világítását lekapcsolták , de szerencsére ezt egy kicsit nagyobb körön.
Tehát második körben kitűztünk a városból.
Mondjuk egészen kellemes volt 80-as átlaggal , igen hanyag zenére vágtatni a párizsi aluljáró rendszeren át.
Meg is érdemeltünk egy sört mert ugye büszke magyar nem áll meg aludni , hanem most már akkor egészen le Cherburg , és ott egy komplett napunk lesz így .
Sört persze éjjel már nem adnak ki a biztonsági árukiadó ablakán , be sem mehetsz a shopba.
Egy trafipaxal odébb , egy szintén újabb város körgyűrűn megtett második kör befejezésével , gyakorlatilag majdnem elaludtunk , és éppen még valami csoda folyamán volt még üzemanyagunk , de nem nagy.
Normandia , visszafelé találkozunk.
Város fellelése , a fáradtságtól hidegrázást kapva , már olvasni és azt értelmezni se .
Megvan a terminál , 1 óra napfelkeltéig , tehát fogtuk magunkat és lefeküdtünk aludni az autóba .
Kész.
24 négy óra nonstop úton levés egy ebéddel ( a közepén kiderült hogy Petiék is álltak meg mindig gyerekkorukban , fogtuk magunkat , és eldőltünk az autóban , mondván : napfelkeltés fotó , kávé mellé már sör.



Ilyen nap ígéretével , másfél óra alvásnak nem nevezhet tevékenység után meg kérem így kell ébredni.
Sörre fel.

Félszavaktól New Ross-ig és vissza

-Hazaköltözöm, ki kellene menni autóval a cuccaimért.
-A február nekem pont megfelel.

Így kezdődött életem negyedik , de egyben leghosszabb és legérdekesebb autós túrája .
Jogosítványom a holdban-nem csekély részt már csak lustaságból- vezetnem nem lehet , de feltételek elfogadva.

Mondjuk egy kisteherautó nem kényelmes jobb 1-en végigcsinálni , hát minimum orvosi kivizsgálást von maga után , az üléshuzat lenyomatának a plasztikázás veszélye mellett , de ez legyen a legnagyobb baj.
Inverterről mehet a "tip-topka " , net mindenhol van , pénzt a zsebbe , oszt go.
Kimegy , bepakol , hazajön.

Így is lehetne jellemezni , de szerencsére még sem így fog ez itt állni.

Túl azon , hogy tőlünk balra , nyugatra , az országokat gyakorlatilag csak pálya melletti tova rohanó tájnak láttuk , mindazon helyek ahol is sikerült rövidebb-hosszabb időt tölteni , tanulságoktól sem mentes élményanyaggal gazdagították , a retinámba égetett képek számát.

Kronológiai sorrend , vagy élménycsoportos emlékezés , ez nem most dől el , de erősen érv a pro-kontra listában , hogy ez egységes kép hiányában , és a memóriám végessége okán , fehér füst kígyózik a mondat végén.

" mert neked még , olyan jó a memóriaizéd "
Bokorarcú örök érvényű mondása ez .
Nagykorúság betöltése utáni barátság , az első komoly szerelmem , és kapcsolatom a húga volt , volt vízitúrás társam .

Pedig ennyire különböző már nem is lehetne két ember , mégis rólunk fog szólni a történet , és azon tájak , országok , emberek fura kavalkádjáról , amit majd ötezer kilométeres Nyugat-Európa turnénk alatt megéltünk.

Ezúton köszönném meg az Ír gazdasági helyzetnek , a dobozos tranzitunknak ( aki egy kipufogó hegesztés terhe mellett , de végigbírta ) illetve a majdnem teljesen hibátlan időjárásnak , hogy mindezt lehetővé tették.