Valahol ma az M7-5-0-ás környékén , égett avar füstjének illata csapta meg az orromat.
Amivel úgy alapvetően semmi probléma se lenne, ha nem az a tipikus őszi benyomást keltette volna a sápadt napfényben.
Viszont ennek ellensúlyozása kép eszembe ötlött , jó néhány kép ami az elmúlt pár hát alatt megtörtént velem .
Voltam először is szigeten , -1 -en , magyar dal napján.
Természetesen alapból is igencsak jól szoktuk volt magunkat érezni , az ilyen típusú rendezvényeken, de ami pluszt vitt még bele (sétáló jánoson kívül), s ami igazán melengető volt (jó söröztünk is , meg valami pálinkákról is szó volt egy időben) az a következő.
Ugye még semilyen más színpad nem üzemelt, a pultok is gyakorlatilag csak a nagy színpad vonzáskörzetében voltak kinyitás tényében, és azért még a bentlakók száma -sátra-sem volt fullon.
Mégis , Presser bábáskodása során (apró érdekesség: külön LGT relikvia sátor) , és természetesen aszponzorok pénzéből létrehozható valami , amire majd 40.000 ember kíváncsi , ráadásul majdnem kortalanul, és az utóbbiaknak hála egszen kifizethető jegyárral, ami alapfeltétele a tömegnek ugye.
Midezek mellett ez még úgy is műkszik, hogy a műsor legvégére tették ama bizonyos "Társulat -István a Király combót" , amitől nekem személyszerint kicsit fel áll a szőr a lábamon.
Gyakorlatilag egy emberként énekelte mindenki , és én hiszem , hogy bár sok apró jel mutatott srra, hogy nemcsak mi voltunk már túl náhány lélek bátorítón , azért ez mindenkinek szívből jött.
Jó elgondolás, parádés kivitelezés, gyerekek könyörgöm tartsuk meg!
1 comment:
Hát a virtuóz gitárosról szó sem esik, aki halált megvető bátorsággal vetette magát a tömegbe? ;)
Post a Comment